Az alsóvégtagi túlterheléses szindrómák nagyon gyakoriak futók körében. Ez alatt olyan állapotot értünk, amelyben a mozgás egy bizonyos mennyiség vagy intenzitás felett fájdalmas. Tipikus példája az iliotibiális szalag szindróma, az achilles tendinitis vagy a plantáris fasciitis.
A „futóbetegségek” fele túlterheléses szindróma.
A túlterheléses szindróma oka vagy két szövet közti súrlódás vagy egy adott szövetben nyomás hatására létrejött mikrotraumák sokasága. Amennyiben a tevékenység nem kerül felfüggesztésre nincs idő a szövetek regenerálódására így azok véglegesen károsodhatnak.
A hajlamosító tényezőket két csoportba soroljuk: belső és külső tényezők.
Belső tényező leggyakrabban a sportoló biomechanikai adottságai (varus, pronáció, végtaghossz különbség, izomgyengeség, izomfeszesség stb).
Külső tényező a lefutott mennyiség, a futás intenzitása és a futótechnika
Ezek a sérülések az esetek legnagyobb részében konzervatív módon (sebészi beavatkozás nélkül) kezelhetőek.
A terápia mindenképpen relatív pihenéssel kell kezdődjön, ami azt jelenti, hogy a fájdalom kialakulásakor végzett tevékenységet részben más mozgáselemekkel kell helyettsíteni. Majd meg kell állapítani mind a belső mind a külső okokat a hatékony terápia összeállításának érdekében.
Hogy néz ki egy ilyen terápia?
Megállapításra kerülnek a test „gyenge pontjai” biomechanikai szempontból. Elemzésre kerül a futótechnika a kevéssé hatékony vagy fájdalmat kiváltó mozdulatok felfedése céljából. A gyakorlatok a problémás területek ismeretében, de nem azokra korlátozódva kerülnek összeállításra. Komplex gyakorlatok precíz kivitelezése a cél.
Nyújtások, erősítések, propriocepció és koordináció fejlesztés. A hetek előre haladtával egyre intenzívebb tréning. A sportolás megkezdését követően az állapot nyomon követése, bemelegítést, levezetést, tréninget kiegészítő gyakorlatok meghatározása, amik segítik a helyes technika, a korrigált mozgás bevésődését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése