Békés Megyei Gyógytornászok: Szédülés kezelése, Epley manőver, Dix Hallpike teszt

A szédülés egy olyan tünet, melyet egyes esetekben nehéz kezelni, máskor viszont egyszerű a megoldás. A szédülések egy része ártalmatlan, és bizonyos határig élettani jelenségnek tekinthető (pl. ha valakinek leesik a vércukorszintje), de akár súlyos betegség jele is lehet. Mindenesetre a hirtelen és heves szédüléses rosszullétet komolyan kell venni.

Az egyensúlyérzékelésünk arra való, hogy a testünket a térben el tudjuk helyezni, illetve helyzetünket meg tudjuk határozni és változtatni. Ezt az agyunk érzékeli és irányítja három ingercsoport alapján. Első a vesztibuláris rendszer, ami a belsőfülben lévő egyensúlyérzékelő érzékszerv. Második a vizuális ingerek csoportja, melyeket a szemünkkel látunk. Harmadik a proprioceptiv ingerek csoportja, amely a vázizomzat felől érkezik, és amely informálja az agyunkat arról, hogy melyik ízületünk hogyan áll éppen, melyik talpunk milyen felülettel találkozik. E három „érzékszerv” nyújtja az adatokat ahhoz, hogy az agyunk érzékelje a helyzetünket és mozgásunkat, majd ezek alapján a vázizomzat és a szemizmok működésének koordinálásával teremti meg a test egyensúlyi helyzetét.

A szédülés az a kellemetlen érzet, ami akkor alakul ki, ha a fenti három ingercsoport más és más információt nyújt az agynak, vagy valamelyik felől nem jut be megfelelő információ. Van élettani szédülés: például 4-5-ször körbeforgunk magunk körül, ezzel ingerelve a vesztibuláris érzékszervünket. Vannak viszont igen kellemetlen szédülések, amik általában valamilyen betegség tüneteként jelentkeznek.

Központi idegrendszer eredetű szédülések

Ha a szédülés oka a központi idegrendszerben (az agyban) keresendő, általában hosszú ideig fennáll az imbolygó, változó jellegű szédülés, mely gyakran visszatér, és nehezen múlik.

1. Vérkeringési zavar az agyban

A szédülés leggyakoribb oka az, hogy kevés vért vagy oxigént kap az agy. Van eset, amikor a környezetben kevés az oxigén, például a magas hegyekben, 3000 méter felett. Ha vérszegénység áll fenn, szintén kevesebb a vér oxigéntartalma az oxigénkötő kapacitás csökkenése miatt. Szintén az agy vérellátása csökken, ha migrénje van valakinek, ami erős heves féloldali fejfájással jár, de szédülés is gyakran jellemző.

Az erek állapota alapvetően meghatározza az agyi vérkeringést, és az agyi szédülések leggyakoribb oka ér eredetű. Agylágyulás (szélütés, stroke) esetén hirtelen heves szédülés, fejfájás és egyéb neurológiai tünetek lépnek fel. Lassú érszűkület esetén, amit általában érelmeszesedés okoz, kialakulhat tartós szédüléssel járó ún. vertebrobasilaris elégtelenség, ami azt jelenti, hogy az agyalapi erek már nem jól látják el vérrel az egyensúly-központokat. A tartósan kezeletlen magasvérnyomás-betegség is rontja az erek állapotát, és szédüléssel vagy szédüléses rohamokkal járhat.

2. A központi idegrendszert is érintő anyagcsere problémák

Ha leesik az ember vércukor szintje, arra az agyunk a legérzékenyebb, szédülést érzünk: tartós éhség, vagy erősebb fizikai megterhelés után. Lehet, hogy a szédülés hívja fel a figyelmet a cukorbetegségre. Ezért is érdemes laborvizsgálatot kérni szédülés esetén. A vércukor mellett már, a vérben keringő káros anyagok is vezethetnek agyi eredetű szédüléshez, például egyes mérgezések, vagy komoly vese- és májbetegségek kapcsán is kialakulhat.

3. A központi idegrendszer speciális betegségei

Ritka és súlyosabb idegrendszeri betegségek is állhatnak a szédülés hátterében (Sclerosis multiplex, agyi tumorok, epilepszia, stroke, stb), melyek miatt a neurológiai, vagyis ideggyógyászati vizsgálat mindenképpen a kivizsgálás részét képezi.

Perifériás (egyensúlyszervi) eredetű szédülések

Amikor a belsőfülben lévő egyensúlyszervünk (labyrinthus) a felelős a szédülésért, akkor beszélünk perifériás eredetű szédülésről.

1. Beningnus paroxismalis positionalis vertigo (BPPV)

A leggyakoribb ilyen betegség a helyzetváltoztatás hatására kialakuló forgó jellegű szédülés, az ún. benignus paroxismalis positionalis vertigo (BPPV). BPPV esetén jellemzően reggel felkeléskor, de más esetben a nap bármely szakában előrehajoláskor, hanyatt dőléskor, vagy fekvő helyzetben oldalra forduláskor, 20-30 másodpercig tartó heves, forgó jellegű szédülést érzünk, melyhez akár hányinger és hányás is társulhat. A ma elfogadott elmélet szerint a panaszokat a belsőfül folyadéktereiben megjelenő részecskék, szemcsék okozzák, amik ingerlik az egyensúlyszervünket, de hogy pontosan miért és mitől alakulnak ki a kristályok, ez még kutatás tárgyát képezi. Eddig felmerült trauma, fertőzés, illetve keringési zavar is, mint kiváltó ok. Fontos a kórkép felismerése (mindig helyzetváltoztatás váltja ki a panaszokat!), mert ma már egyszerűen kivitelezhető mozgássorozat segítségével, úgynevezett repozíciós manőverrel a beteg panaszmentessé tehető. Ezzel a manőverrel a kristályokat kimozdítjuk a helyükről, és olyan térségbe helyezzük át, ahol már nem ingerlik az egyensúlyszervet. A repozíciós gyakorlatok közül a legismertebb az ún. Epley manőver.

2. Meniére betegség

Másik perifériás eredetű kórkép a Meniére betegség, melynél egy-két óráig tartó nagyon heves, forgó jellegű szédüléses roham jelentkezik egyoldali halláscsökkenéssel és általában mély hangú fülzúgással. A rosszullét változó gyakorisággal ismétlődik, de súlyos esetben heti több alkalommal is előfordulhat, és akár munkaképtelenné is válhat a beteg. Bár a rohamok múltával a fülzúgás elmúlik, és a hallás is visszatér, gyakori vagy súlyos rohamok esetén végleges halláscsökkenéssel és fülzúgással is járhat a betegség. A rohamok ideje alatt csak tünetileg tudjuk kezelni a betegeket, meg kell várni a roham spontán múlását. Tartós gyógyszeres kezeléssel és életmódbeli változtatásokkal általában a rohamok gyakorisága csökkenthető. Egyes gyógyszerekre nem jól reagáló esetekben szóba jöhet a belsőfül sebészi vagy kémiai úton (vegyszerrel, gyógyszerrel) történő kiirtása is.

3. Neuronitis vestibularis

A neuronitis vestibularis nevű betegségnél az egyik oldali egyensúlyszerv idege gyullad be, és hirtelen kezdettel napokig tartó, forgó jellegű, fokozatosan múló szédülést okoz. Ez az oldali egyensúlyszerv átmenetileg nem működik, ezért felborul az érzékelés és emiatt az egyensúly is. Szerencsés esetben az egyensúlyszerv működése visszatér, de néha végleg tönkremegy. Ha az egyik oldali egyensúlyszerv többé már nem működik, akkor is pár hét, 1-2 hónap alatt fokozatosan megszűnnek a panaszok, mert az agy alkalmazkodik, a másik oldali egyensúlyszerv elegendő információt fog szolgáltatni az érzékeléshez. Általában kórházi kezeléssel járó rosszullét, főként tüneti terápiát alkalmaznak gyógymódként.

4. Egyéb perifériás okok

Egyéb, ritkábban előforduló perifériás kórképek: az acusticus neurinoma (egyensúlyszerv idegének tumora), labyrinthitis (belső fül gyulladása), műtétek utáni belsőfül károsodások, kétoldali krónikus egyensúlyszerv károsodás, vestibularis migrain (főként az egyensúlyszervre kiható migrain).

A szédülő beteg kezelése

1. Gyógyszerek

A szédülésre gyakran tüneti gyógyszereket alkalmaznak, amelyek a szédülést, és a hányingert csökkentik, függetlenül annak kiváltó okától. Oki kezelésről akkor beszélünk, ha a szédülés okának felderítése után, célzottan a diagnózis ismeretében kap a beteg gyógyszereket. Ezek lehetnek keringésjavítók, vagy az egyensúlyi központok anyagcseréjét befolyásoló gyógyszerek. A gyógyszereket általában hetekig, hónapokig, vagy akár hosszú évekig kell szedni az optimális gyógyhatás eléréséhez.

2. Életmódbeli tanácsok

Rendszeres szédülés esetén fokozottan javasolt az egészséges életmód követése: sétával, tornával, és helyes étkezéssel sokat javíthat az állapotán. Az alkohol még egészséges emberen is egyensúlyzavart okoz, így szédüléses beteg esetében nem megengedhető ennek fogyasztása.

Érdemes kerülni a nagyon sós és a zsíros ételeket, főként Meniére betegségben.

A szédülő beteg számára alapvető fontosságú a biztonságérzet. Ajánlott a bot használata, az otthoni környezet biztonságossá tétele. Lehajláskor, mosakodáskor, hajmosáskor előfordulhat a nyak helyzetének megváltozása miatti szédülés. Éjszaka javasolt a lámpa használata, mert a világosság – a jó látási viszonyok - sokat segít az egyensúlyozásban, a tájékozódásban.

3. Egyensúlyt erősítő gyakorlatok

Minden szédüléssel járó betegségben segítenek a rehabilitációs tornagyakorlatok. Heves szédülés esetén csak fekvő helyzetben van jól a beteg. Ez az állapot néha órákig, napokig is eltarthat. Azonban a tartós és ütemes felépülés érdekében minél előbb szükséges a tornagyakorlatok végzése, fokozatosan. Minél több inger éri az egyensúlyrendszert, annál hamarabb áll helyre annak működése.

Kezdő gyakorlatnak: a fekvő beteg a szemével lassan jobbra, balra, felfelé, és lefelé néz, a fej mozgatása nélkül. A gyakorlatokat ismételve egy idő után a mozgás már nem vált ki szédülést. Később ezt a fej fordításával együtt gyakoroljuk. A következő fokozatban a fej és nyak fordítása javasolt ülő helyzetben. Amikor ülve már jól megy a gyakorlat, akkor tovább kell folytatni álló helyzetben, vagy járás közben is. A gyakorlatok kezdetben szédülést provokálnak, de ez ne legyen visszatartó erő. Tudatosítani kell, hogy javunkra válnak a gyakorlatok. A gyakorlatokat naponta legalább háromszor javasolt végezni, legalább 10-15 percig. Amikor a bizonyos szintű gyakorlatok már szédülés nélkül sikerülnek - ez sokszor napokig is eltarthat - akkor folytassuk a következő, nehezebb fokozatú gyakorlattal.

Előfordulhat, hogy fáradtság, leterheltség, időjárás változás, felsőlégúti betegség akkor is előhozza a beteg panaszait, amikor már gyógyult. Ilyenkor érdemes újrakezdeni a tornagyakorlatokat.

Epley manőver

Ha a fülkövek (otolithok) kimozdulnak megszokott helyükről az egyensúly központban, az szédüléshez vezethet. Az Epley manőver ezeket a köveket hivatott visszamozdítani

a megszokott helyükre és a szédülést megszüntetni.

1. A manővert ülő helyzetben kezdik. A manővert orvosnak, vagy gyógytornásznak ajánlott végeznie.

2. Először az orvos gyorsan lefektet a hátunkra a fejünket elfordítva az érintett oldalra

45 fokos szögben. A fejet ebben a helyzetben tartják 30-60 másodpercig, a szemmozgás (szemtekerezgés-nystagmus) és a szédülés szerint. Valószínű, hogy az első 10 mésodpercig szédülés fog jelentkezni.

3. Ezután az orvos a fejet a másik irányba fordítja 30-60 másodpercig,

ami szintén szédüléssel járhat.

4. Az orvos még mindig ugyan abba az irányba tovább fordítja az egész testet

és a fejet 45 fokkal, hogy az orrunk 45 fokban a föld felé mutat és az oldalunkon fekszünk.

Ebben az állapotban is 3 másodpercig kell maradni és ez is egy szédülési hullámmal járhat.

5. Végezetül az orvos felültet minket.

Nagyon gyakori az erős szédülés ezen a ponton,

ami 15 másodpercig tarthat és az orvos segíteni fog, hogy ne dőljünk el és ülve maradjunk. Maradjunk ülve kb. 1 percig a fejünket lehajtva tartjuk.