Visszatérés a sportba LCA sérülés után

Az utóbbi években a térdízületi elülsô keresztszalagpótlással kapcsolatos elvárások mind a betegek, mind az operáló orvosok mind a gyógytornászok részérôl egyre emelkednek hazánkban is. A rotációs mechanizmusú sérülések számának fokozatos emelkedése kimutatható világszerte. A krónikus ízületi instabilitás tízéves után vizsgálata bebizonyította, hogy a ke­resztszalag pótlás csökkenti az ízületi kopás elôfordulásának valószínûségét. A kifej­lesz­tett mûtéti technikák mindjobban próbálják a rehabilitációs idôt lecsökkenteni. 
Az ana­­tómiai keresztszalag pótlás a térd eredeti biomechanikai-anatómiai állapotának visszaállításában, a térd rotációs instabilitásának kiiktatásában forradalmi változást jelentett a térdsé­rülések ellátásában. A világon egyre több centrumban végzik rutinsze­rûen ezt az eljárást. A sebészeti technika kidolgozott, de az ehhez idomult rehabilitációs protokoll lépései még nem tisztázottak. Az új mûtéti technikától sokan a rehabilitációs idô draszti­kus csökkenését várják. A tapasztalatunk szerint ezzel a mûtéti módszerrel és re­habilitációs protokollal a betegek gyorsabban kerülnek vissza a nonkontakt, nem rotá­ciós mozgásokon alapuló mozgásokhoz. Ugyanakkor a nagy rotációs nyíró erôkön alapuló sportágakba, mint a labdarúgás, kosárlabda, kézilabda, a visszatérés idejét tovább­ra is a szalag tel­jes szövettani beépülése határozza meg. Ez pedig legalább 10 hónap a mû­tétet kö­vetôen. Mégis azért ajánljuk ez a gyógyítási protokollt, mert hitünk szerint az anatómiai rekonstrukció, a nyíró erôk eliminációja az alapja az arthrosis prevenció­já­nak. Ez a cikk az operáló orvos-gyógytornász csapat szoros együttmûködésével került meg- írásra nemzetközi protokollokra támaszkodva a mindennapi tapasztalatok és a magyar lehetôségek alapján. Kulcsszavak: rotációs stabilitás, törzs és csípô stabilitás, alsó végtagi kinematikus lánc, nyílt és zárt láncú izomerôsítés, izolált izomerôsítés, funkcionális gyakorlatok, szenzomotoros fejlesztés, ügyességfejlesztés, plyometrikus tréning, visszatérés a sportba.
A sportba történô visszatérés minden sérülés után különbözô, és számos tényezô befolyásolja. Így a sérülés jellege, a sportolás, versenyzés szintje, a sportoló életkora, neme, a sérülést megelôzô egészségi állapot és fizikai teljesítôképesség szintje, beleértve a pszichés állapotot és a közvetlen családi, szociális környezetet is. Mindezekbôl következik, hogy felelôsségteljesen nem lehet egyetlen dátummal vagy idôponttal válaszolni. A legmegfelelôbb válasz, ha pontosan ismertetjük az adott sérülés rehabilitációs programját és a sportba történô visszaté­ rés feltételeit. Meg kell értetni a sportolóval, hogy nem elég csupán a visszatérésre koncentrálni. 
A sport rehabilitáció csak akkor mondható sikeresnek, ha a versenyzés újrakezdése után nem történik újabb sérülés. Az ismétlôdô sérülésekkel a sportoló nem tudja fenntartani a versenyzésnek megfelelô álló­ képességét, izomerejét, flexibilitását és sportági ügyességét. A többszörös sérüléseket követô újrasérüléstôl való félelem komoly psychés problémákat is okoz. Mindezekkel a versenysport felfüggesztésére kényszeríti magát a sportoló, és megszokott szinten történô folytatás is kétségessé válhat. Szükséges tehát megértetni velük, hogy a saját céljainak elérésében a legnagyobb felelôsség rajtuk áll. 
Az a sportoló, aki nem fogadja el a rehabilitációs programot, beleértve a fokozatosságot és a kül­önbözô részek egymásra épülését, aki elfelejti bevenni az elôírt gyógyszereket, aki nem jár rendszeresen gyógytornára, uszodába vagy edzésre, aki nem végzi el az otthoni feladatokat, vagy éppen nem pihen eleget, az legyen tisztában a következményekkel. A felépülési idôszak hosszú is lehet, mint például a térd elülsô keresztszalag pótlásánál, vagy a csigolyatöréseket követôen, és néha változtatni is kell a kezdetben eltervezett prog­ramon a nem várt szövôdmények miatt. 
Bővebben: http://drknoll.hu/Double-bundle.pdf