A képzés tartalmi, szerkezeti átalakítását és minőségi reformját a EU normáknak, valamint a Gyógytornászok Világszövetsége (WCPT - World Confederation for Physical Therapy) a graduális képzéssel szemben támasztott elvárásoknak való megfelelés hívta életre, melyek a következők:
• a gyógytornászok alapképzése olyan főiskolai felsőfokú képzés, amely legalább négy éves,
• a képzés legyen függetlenül ellenőrzött és akkreditált, amely garantálja a végzettek számára a törvényi és a szakmai elismerést,
• a szakmai képzés készítse fel a gyógytornászt (fizioterapeutát) az önálló tevékenységre, a fizioterápiához szükséges funkcionális diagnózis felállítására, a tervezésre és a beavatkozás elvégzésére, valamint a fizioterápiás tevékenység felügyeletére, irányítására.
Mindezen elvárások ismeretében a jelenlegi magyar gyógytornászképzés messzemenően megfelel a World Confederation for Physical Therapy (WCPT) XIII. Közgyűlésén 1995-ben Washingtonban deklarált képzési céloknak és elvárásoknak. Ezen elvárások teljesítése tette lehetővé, hogy a Magyar Gyógytornászok Társasága 1995-ben felvételt nyert a WCPT-be annak teljes jogú tagjaként.
A négy éves, egészségügyi főiskolai képzésből kikerülő gyógytornászok:
• képesek felmérni a beteg funkcionális állapotát, meghatározzák azokat a funkcionális problémákat és ennek hátterében álló patológiai tényezőket, amelyeket a fizioterápia módszereivel, és eszközeivel hatékonyan kezelhetők,
• képesek definiálni, hogy milyen célokat tudnak elérni az egyes fizioterápiás módszerek alkalmazásával,
• tudják, hogy a megelőzésben, terápiában és rehabilitációban hol a fizioterápiás eljárások helye, azokat a célnak megfelelően pontosan be tudják illeszteni a rendszerbe,
• képesek fizioterápiás kezelési eljárások technikai kivitelezésére, valamint annak irányítására, felügyeletére.
A gyógytornászképzés hazánkban a világ legtöbb országához hasonlóan az egészségügyi szférában történik, építve annak elméleti és klinikai, kórházi hátterére.
Az alapképzéssel rendelkező gyógytornászok képesség szinten elsajátítják:
• az egészséges és kóros mozgást jellemző ismérveket,
• a mozgás anatómiai, élettani, kórélettani, biomechanikai, kineziológiai, alkalmazott edzéselméleti alapjait, törvényszerűségeit,
• a mozgás vezetésének, irányításának módszereit,
• a fizioterápia módszereit: elektroterápia elméletét és gyakorlatát, a hydro-és balneoterápia alapismereteit, a masszázs elméletét és gyakorlatát, a mozgásterápiás eljárások passzív és aktív módszereit, speciális mozgásterápiás eljárásokat (manuálterápia, streching, PNF, Bobath módszer, relaxációs módszerek),
• a prevenció, és a rehabilitáció módszereit,
• azokat a széles skálájú klinikai ismeretek, amelyekben a fizioterápiás eljárásokkal, és módszerekkel hatékonyan pozitív irányba lehet befolyásolni a beteg ember állapotát,
• ehhez kapcsolódóan a primer, de főleg a secunder és tertier prevenció elveit, módszereit,
• az állapotfelmérés alapvető fizikális vizsgálati módszereit, az egyéb vizsgálati eredmények értékelésének a legalapvetőbb ismereteit.
A gyógytornászok tevékenységi területe évről évre bővül. A hagyományosan intézeti, kórházi, klinikai területek mellett a megelőzésben és az egészség megtartásában egyre több gyógytornász dolgozik, és fokozatosan növekszik ezen ellátási formákat igénylő, és igénybevevők száma is.
Az érdeklődők további információkhoz juthatnak a gyógytornászképzést folytató intézmények honlapjairól. (Szeged, Debrecen, Miskolc, Budapest, Zalaegerszeg, Pécs)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése