Gyermekeknél ritkán diagnosztizálnak állkapocs-ízületi eltérést (Craniomandibuláris Diszfunkciót, rövidített nevén CMD), holott az American Academy of Pediatric Dentistry már 1990-ben figyelemreméltó egészségügyi problémának nyilvánította a gyermekek körében. Pedig a prevenciós, megelőző eljárásokat már idejében el kellene kezdeni.
Grit Maria Sehrer értekezése alapján, a 6 év alatti gyerekek 3,5%-a szenved állkapocs ízületi problémától (CMD). Minden hetedik 10 és 18 éves kor közötti fiatalnak vannak állkapocs-ízületi panaszai, minden tízedik tapasztal erős korlátozást a fájdalom miatt és minden ötödik kénytelen fájdalomcsillapítót szedni. A kor előrehaladtával a CMD megjelenésének gyakorisága nő, így fiataloknál, fiatal felnőtteknél még gyakoribb. (Thilander B, Rubio G, Pena L, de Mayorga C. Angle Orthod.2002;72(2):146–54.) Lt. Bragdon et al. (2002) és Warrent Fried (2001) szerint a betegség a pubertás után jelenik meg és kezeletlenül évtizedekig fájdalmakat okoz. A megelőzés tehát nélkülözhetetlen és már gyermek és fiatalkorban meg kell kezdeni.
A gyakorlati tapasztalat is azt bizonyítja, hogy egyre több páciens érintett a problémában, s kórtörténetük egészen különböző. A gyerekek nagy részénél megfigyelhető, hogy migrénnel vagy fejfájásra való hajlammal évek óta kizárólag fájdalomcsillapítókkal kezelik anélkül, hogy a panaszok bármit is változnának, s továbbra is iskolai hiányzások, csökkent teljesítőképesség kíséri útjukon. A nyugtalan alvás, a hosszú ébrenléti fázisok már-már inkább szokványos, mint kivétel. Van olyan, akinél a szédülés a vezetőtünet és ez időnként ellehetetleníti a korosztálynak megfelelő életet. A szülők és az iskola csak ritkán reagálnak az első figyelmeztető jelekre.
Tudományos kutatás a fejfájásról
A fejfájásban szenvedő gyerekekről szóló kimutatás igen ijesztő. Szakértők becslése szerint már óvodás korban kb. 20%-uk érintett, míg az általános iskolásak már több mint 50%-uk. Marion Heinrich, Universität Göttingen pszichológusa szerint a 70-es évek kutatásai alapján csak minden hetedik gyermek volt érintett, időközben most már minden második. Marion és kolléganője Lisette Moris kifejezetten a fejfájás problémájával foglalkozik. Közösen végzett kutatásuk alapján a fiúk és lányok 43%-a szenved fejfájástól legalább egyszer egy félév alatt. Több mint a fele ezeknek a gyerekeknek panaszai miatt nem teljesen terhelhető. És több mint 14%-uk hiányzott fejfájása miatt egy vagy több napot az iskolából. További kutatások megerősítik ezeket az eredményeket. Egy 7.000 diákkal végzett tanulmány rámutat, hogy a tizenkettedik életévéig kb. a gyerekek 90%-a tapasztal fejfájást. A 60%-uk már jól ismeri a feszítő fejfájást és 12%-uk szenved migréntől. De a panaszokat nagyon későn vagy egyátalán nem ismerik fel és a nem kutatják fel az okokat. Liljestrom et al. kutatása alapján a CMD vezető tünetei közé tartozik a fej-, és arcra sugárzó fájdalom.
A gyerekek gyakran évekig szednek fájdalomcsillapítót, mire az állkapocsízületi terápia lehetősége végre meghozza a megoldást!
Kutatásukban szoros összefüggést találtak a gyermekkori migrén és a rágóízületi problémák között. Bonjardim et al. tanulmányában is dominánsan jelennek meg az eltérések és a fejfájás problémája közötti párhuzamok. A megvizsgált 99 fő 3-5 év közötti gyerek 34,3 %-a mutatott CMD-re jellemző tüneteket. A fejfájásban szenvedő beteg gyerekek nagy részén lehetne segíteni, hiszen nem migrénjük, vagy feszítő fejfájásuk van, hanem állkapocs-ízületi problémájuk, amely e területnek sokszor vezető tünete.
Bebizonyított tény, hogy a kezeletlen fájdalom miatt az idegrendszeri kapcsolatok miatt nő az érzelmi és a neurológiai érzékenység is és ezáltal az érintett további panaszokat, fájdalmat kénytelen elviselni. Legtöbbször ha a fejfájásra való gyerekkori hajlam felnőttkorban is megmarad és a krónikussá vált fájdalom gyógyítása sokkal nehezebb, mint az akut stádiumban. A kiváltó ok nehezen felfedezhető, megjelenése is gyakran változik, diffúz, kiterjedt területen vagy máshol is panaszt okozva. Ennek elkerülése érdekében fontos idejében megszüntetni a fájdalmat.
Az ok megszámlálhatatlan egyedi tényező
Mint tudjuk az állkapocs-ízületi és a szájüregi rendszer megbetegedései sok tényezőből tevődnek össze. Problémára hajlamos páciensnél, ha a külső tényezők - mint egy erős stressz hatás - átlépik a határértéket, a kompenzációs mozgások és a túlterhelés miatt CMD alakulhat ki. A rágóízületet és környékét érintő megbetegedés tünetei nagyon különbözőek és egyedül vagy kombinációban is megjelenhetnek:
- rágóízületi kattogás;
- rágóizomban, arcon tapasztalt fájdalom;
- szédülés;
- fül-, ormelléküreg; váll-vállöv, torokfájdalom;
- alvászavar;
- nappali fáradtság;
- reggeli feszültérzet;
- nyakfájdalom;
- a torokban érzett gombóc vagy szorító,kaparó érzés;
- látászavar, a szem fájdalma;
- fokozott fényérzékenység;
- teljesítménycsökkenés, koncentrációs zavarok is felléphetnek.
Egyetlen betegség, funkcionális zavar, melynek rengeteg megjelenési formája felett sokszor sajnos az emberek nagy része "átsiklik".
Tovább növelheti a probléma kialakulásának esélyét a kiegyenlítetlen kontakthelyzet (rágófelszín - érintkezési felület), a fokozott magas harapás (overbite >6 mm), ahogy az egyoldali keresztharapás (pl. scoliosis esetén), a fájdalmas, feszes véghelyzet érzet vagy a nyitott harapás is. Prevenciós célból kiemelt területe a CMD-nek a fogszabályozás.
Az előzményekhez mindig hozzátartozik az általános állapot, a testfelépítés, továbbá központi kiváltó tényezőnek tekinthető a központi idegrendszer dopaminerg transmitter rendszere. (Lavigne GJ 2001). A fogak csikorgatása vagy erős összenyomásuk izom hiperaktivitást okoz, ami myopathiát és ezáltal fájdalmat vált ki a rágóizomzatban. A ferdeharapás olyan közvetlen hatással bír a rágóízületre, mely megváltoztatja az ízület fiziológiás központi helyzetét, mely kibillenti az ízületet fiziológiás, centralizált helyzetéből, s ezzel laterális/oldalirányú elcsúszás (laterotrusio) keletkezik, kompresszió, megnövekedett nyomás vagy éppen széthúzás.
Az izmok túlfeszülése miatt a rágó-, arc-, és nyakizmok között felborul az egyensúly, így további eltéréseket von magával:a nyakcsigolyákon át,a gerinc melletti izomzat révén egészen egy elbillent csípőhelyzet, funkcionális végtaghossz különbség vagy térd- és lábízületi problémához vezetve.
Ugyan így, ezen a diszfunkciós láncon keresztül a rossz lábhelyzet és anatómiai lábtengely kihat a felül lévő képletekre. Ez az összefüggés már többször bebizonyosodott. Carsten Lippold 2004-es ortopédiai kutatási eredményei alapján a vizsgált személyek 52%-ánál szignifikáns kapcsolat áll a scoliosis (gerincferdülés) és az állkapocs helyzete között. Az 1945-ben Gresham és Smithells által vizsgált 61 fokozott nyaki gerincívvel rendelkező gyerekeket. A panasszal rendelkező gyerekek csoportjában gyakrabban fordult elő 2-es fokozatú állkapocs elcsúszás és nyitott harapás, mint a kontroll csoportban.
A gyermekek egészséges fejlődése
A gyermekek pozitív fejlődésében, különösképpen a központi idegrendszer fejlődésében nagy szerepet játszik az occipo-cervicalis átmenet, vagyis a koponya és az első csigolya közti átmenet. Ha ennek az ízületnek megváltozik a helyzete, az kihatással van a vegetatív rendszerre (nem akaratlagos beidegzések), a motoros rendszerre (akarattal irányítható mozgások), a testtartásra és az egyensúlyozásra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése